Mese, izgalom, humor és
fordulatos cselekményszövés szerez híveket a négy kötetből
álló sorozat első darabjának, s remélhetőleg a folytatásnak
is. Alanna megtagadja varázslói örökségét, mert minden vágya,
hogy lány létére lovag lehessen. Fiú ruhába öltözik hát, és
elszántsága segít legyőznie a palotában élő harcos
ellenfeleket. Az udvari élet azonban mindig tartogat számára
veszélyes meglepetéseket. A varázserejéről híres Roger, Conté
hercege félelemmel tölti el a leányt, aki hamarosan arra
kényszerül, hogy minden tudományát latba vesse...
"Mától
kezdve én Alan vagyok, Trebond urának gyermeke, a fiatalabbik
iker." Ahogy kimondja, egyszerűnek hangzik, de ő, és
testvére is tisztában vannak vele, hogy mindkettőjükre fáradságos
évek várnak. Thom az Istenek városába megy, hogy apjuk, Trebond
lordjának tiltása ellenére varázslónak tanulhasson, míg
ikertestvére, Alanna fiúnak - Alannek- álcázva magát a királyi
palotába indul, hogy lovagnak képezzék ki - ahelyett, hogy zárdába
vonulva úrhölgyet faragnának belőle.
Tamora
Pierce négykötetes sorozata, A nőstényoroszlán éneke
végigkíséri Alanna életét apródkora nehézségeitől kezdve,
lovaggá avatásán keresztül egészen addig, míg Tortall ünnepelt
harcosa lesz, akinek tetteiről énekek szólnak.
A
könyvsorozat szerelem volt második olvasásra. Amikor először
elolvastam a sorozatot, aranyos mesének tartottam, de nem voltam
tőle elragadtatva. Aztán egy-két évvel később, amikor nem
tudtam, hogy mit olvassak, újra elővettem, és teljesen
belemerültem a különleges világba. Először talán csak nem jó
hangulatban olvastam, vagy az eltelt időben változtam annyit, hogy
jobban megértsem a történetet, könnyebben Alanna helyébe tudjam
képzelni magam.
Hogy
jobban megértsük Alanna fiktív világát, minden könyv velején
van egy térkép, amin követhetjük őt az útján. A térkép jelzi
Tortall határait, a főbb, és megemlített hűbérbirtokokat –
mint amilyen Olau , Trebonnd, vagy Naxen –, és a körülötte lévő
országokat is – az ellenséges Tuzánt, a sanyarú sorsú
Szeréniát, és több olyan helyet, amit Tamora Pierce ezen
sorozatában nem barangolhatunk be.
A
karakterek között van tipikus gonosz, aki csak a gyengébbeket meri
bántani, és jóképű, karizmatikus herceg is. Mégis sokszínűek,
és olyan egyedi tulajdonságaik is vannak, amik miatt elhisszük,
hogy léteznek. Sok könyvbeli karakternek szívesen lennék a
barátja, még akkor is, vagy éppen azért, mert vannak hibáik –
van, aki túl szókimondó, vagy naiv, és Jonathan herceg
(borzasztó) művészi tehetségéről is olvashatunk.
Maga
Alanna miatt is fontos számomra ez a könyv. Elkápráztat az, hogy
fogja magát, és akkor is odateszi magát, amikor más szerint nem
is lenne érdemes próbálkozni. Szeretnék hasonlítani rá,
szeretném, ha a barátaim olyannak látnának, mint amilyen ő: aki
mindig meg tudja őket nevettetni, akivel lehet jókat beszélgetni,
akire mindig lehet számítani, akármiről is van szó. Igen, persze
van, amikor pont ezek miatt úgy tűnik, hogy túlidealizált a
karaktere, de van rá magyarázat. Egyrészt nagyon sokat edz,
igyekszik mindenkinek a kedvében járni, és iparkodik amíg csak az
ereje engedi. Ráadásul ez fiataloknak szól elsősorban, nekik
pedig egy igazi hős kell.
Azért is
tetszik, mert bár a szereplők más világban élnek, és e miatt
más dolgok fontosak nekik – mint például, hogy mi a legjobb
kardforgató technika, vagy, hogy milyen varázslattal tudják
leggyorsabban meggyógyítani a sérüléseiket, - de megküzdenek a
hétköznapi démonokkal is, amelyekkel nem csak a fiataloknak, de
néhanapján a felnőtteknek is szembe kell nézniük. „Alan, te
azt hiszed, hogy nem fogunk kedvelni, ha nem teszel mindent úgy,
mint a többiek. Az nem jutott még eszedbe, hogy azért is
kedvelhetünk, mert másmilyen vagy?”
Ez az a
könyv, amit bármikor el tudok olvasni, akár kimerült vagyok,
letört, vagy boldog. A legkevesebb, hogy szórakoztat, de általában
erőt ad, ha példát vehetek Alannáról, folytatásra buzdít, azt
mondja, minden problémát megoldhatok. Amikor olvasom, erősebbnek
érzem magam. Amikor olvasom, erősebb vagyok.
Köszi a figyelmet ,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése