Változó szerelem

Ha bevezetnék az iskolákba a kötelezően megnézendő filmeket - már az itt-ott előforduló média óra anyagán kívül - akkor én ezt biztosan belerakatnám. Talán tüntetést is szerveznék.




A film eredeti címe Flipped, 2010-ben jött ki, Rob Reiner rendezésében, akinek a nevéhez köthető többek között a Szerelem a Fehér Házban, az Egy becsületbeli ügy, és a Harry és Sally.

A változó szerelem, amely egy amerikai romantikus dráma, két fiatal, Juli Baker és Bryce Losky szemszögéből is bemutatja a kapcsolatukat több éven keresztül. Másodikosok voltak, amikor megismerkedtek, és Juli első látásra beleszeretett az új szomszédfiúba. Bryce viszont nem, hogy nem viszonozta az érzéseit, de próbálta minél inkább elkerülni a kissé különc, szabad szellemű lányt. Az évek során Juli igyekszik minél többet megtudni Bryceról, a fiú pedig igyekszik kitörni abból a státuszból, ami azzal járt, hogy a lány szerelmes belé, ami valljuk be, olyan fiatalok között, mint ők, eléggé nehéz feladat. A történet a középiskoláig követi őket, mutatva több veszekedést, kibékülést, és az érzelmeik változását, közben bemutatja mind a két gyerek családi hátterét is. A történet 1957-től 1963-ig követi a fiatalokat.

A film alapjául szolgáló regényt Wendelin Van Draanen írta, 2001-ben adták ki. A forgatókönyv pontosan követi a regény cselekményét, az eredeti hangban sok helyen a párbeszédek is ugyanazok. A film elején minden eseményt bemutatnak Juli és Bryce szemszögéből is, később már csak a konfliktus előtt váltanak.

Juli Bakert gyerekként Morgan Lily, kamaszként pedig Madeline Carrol alakította. Bryce Loskit a tizenöt éves Callan McAuliffe játszotta, a film elején pedig Ryan Ketzner, akit ezért az alakításáért a Young Artist Award egyik díjára is jelöltek.

A Juli egyik barátnőjét játszó Stefanie Scott megnyerte a Young Artist Award „Legjobb filmes szereplés”-ért járó díját.

A képi világ nincsen mindenhol tökéletesen exponálva, vannak helyek, ahol beég a kép, néhol nem teljesen éles, ami ragyogóbbá teszi Juli szemszögéből a részeket, és magát a lányt is. Máshol alulexponáltak, ahol rosszabb a hangulat.

A film legtöbb jelenetében van háttérzene, amit Marc Shaiman főként az ötvenes és hatvanas évek zenéiből válogatott.

A történet, és az idő előre haladtával nem csak a szereplők változnak, de a ruházatuk is, mint ahogy a divat változott akkoriban. A ruhákon megmutatkoztak a generációk közötti, és a társadalmi különbségek is. A díszlet jól bemutatta a kor átlag bútorait, illetve, a tehetősebbek berendezési tárgyait.

Elsőre megfogott a film. A története nagyon ütős volt, még ha hétköznapinak is tűnik. Juli olyan lány, amilyennek mindenki szeretné magát képzelni: szabad szellemű, nyitott, aki felül tud emelkedni az átlag embereken, és igyekszik mindenkinek segíteni. Ezzel szemben Brycnak fontos, hogy mit gondolnak róla az emberek, túl gyorsan kialakítja a véleményét, és túl makacs azon változtatni. Ezért is olyan aranyos, ahogy alakul a kapcsolatuk.

A legjobban azonban nem ők tetszettek, hanem a Baker család története. Ahogy az anya igyekszik támogatni a férjét, de egyszer már neki is sok lesz, ahogy az apa próbál a gyerekeinek is megadni mindent, és a beteg testvérének is. Ez számomra a család, amikor bár vannak problémák, igyekszenek együtt átvészelni. Ahogy Juli meséli, hogy még soha nem találkozott a nagybátyjával, elgondolkodtam azon, vajon hányan vannak ugyanígy, vagy akár hány olyan család van, ahol nem beszélnek valamiről, mert nem jó téma? Ez a film megtanította nekem, hogy a problémák felett nem lehet elsiklani, még ha csak annyit lehet is tenni, hogy beszélgetünk róluk, hogy a másik többet tudjon meg róla.

Ez lett az egyik kedvenc filmem, ami bátorít arra, hogy legyek egyedi, mondjam ki a saját gondolataimat, segítsek másokon, és védjem meg azt, amit szeretek. Még ha az egy platánfa is.

Köszi a figyelmet ,